dr. Pásztor László polgármester

dr. Pásztor László nevét mindenki ismeri Erdőkertesen, de őt magát, mint egy polgárt a közel 8000-ből annál kevesebben. Polgármester úrral az évelején készült már egy interjú az önkormányzati ciklus felének eltelte okán. Akkor, mint tisztségviselő válaszolt az Önöktől gyűjtött kérdésekre. A mostani interjúban, mint hétköznapi emberrel beszélgettem, az életéről.

Mi indított arra, hogy 2002-ben polgármesternek jelöltesd magad?

Már négy éves koromban tanácselnöknek készültem. Tanulmányaimat is ennek alárendelten végeztem és végzem ma is. Már akkor eljártam testületi ülésekre, amikor még nem voltam képviselő. Azért, hogy méginkább személyes önkormányzati tapasztalatot szerezzek, 1998-ban, mint képviselő-jelölt indultam a helyhatósági választásokon, amelyen települési képviselőnek választottak az erdőkertesi emberek.

Az rendjén, hogy 4 évesen a szülői példa okán tanácselnök akartál lenni, de mi indít erre egy 27 éves fiatalembert?

Egyrészt mindig is foglalkoztatott az emberek sorsa, legyen az egyéni, vagy akár közösségi sorsuk. Ezeken a sorsokon szeretnék segíteni. A felmenőim régi történeteit megismerve azt kell mondanom, hogy ezt valahol a génjeimben hordozom.
Másrészt úgy érzem, hogy annyi jót kaptam szüleimtől, bérmakeresztanyámtól, szüleim barátaitól, tanáraimtól, de mondhatjuk úgyis, hogy az élettől, hogy abból nekem lehetőség szerint minél többet vissza kell adnom a társadalomnak, ahonnan azt valójában kaptam. Ennek eszköze a polgármesterség.

Ma, amikor az érdekek világában mozogsz és sok emberrel érintkezel, hogyan kezeled a feszültségeket és sérelmeket?

A személyemet érő sértésekkel és vádaskodással nem foglalkozom. Kár az időt és energiát erre pazarolni, azt is mondhatnám, hogy elpárologtatom azokat.
Az építő kritikára, mint minden vezetőnek nekem is szükségem van. erre szoktam bíztatni kollégáimat, és ezt kérem minden lakostól. Örülők, ha személyes beszélgetés keretében az emberektől új ötleteket, gondolatokat kapok.
Fajsúlyosabb konfliktus esetén igyekszem azt több oldalról megvizsgálni és azok alapján azt megoldani, dönteni.
Természetesen ezek után is van, hogy az ember hibázik. Nem szégyellem azt elismerni, ha kell bocsánatot kérek.

Nem egészen 28 éves korodban lettél polgármester.
Mennyire tulajdonítod ezt a családnevednek?

Édesapám, édesanyám, nagybátyám munkájukkal megbecsülést szereztek a településen. A beléjük vetett bizalomnak, minden bizonnyal nagy szerepe volt 2002-ben polgármesterré való választásomban. Bizonyára bíztak benne, hogy az alma nem gurult messzire a fájától.
Remélem, hogy a második ciklusra kapott felhatalmazásban már a közösen elért eredményeink is szerepet kaptak.

Mennyire nőttél össze a tisztségeddel? Le tudod tenni a munkát valamikor?

Azt gondolom, hogy aki valamit az életben nagy szeretettel végez, az része lesz az életének, benne van minden pillanatában és szavában.
A polgármesterség egyrészt olyan tevékenység, mint amilyen a parasztgazdáé, minden nap foglakoznia kell a jószágával és javaival. Kémleli az eget, hogy jön-e az eső, és ha igen akkor legyen csendes, nehogy elverje a termést. Másrészt kicsit olyan, mint a plébánosé. Egyre több emberi bajban kell segíteni, meghallgatással, tanáccsal, hol kézzelfogható segítséggel. A feladatot, melyet elvállal az ember, bármikor, bármely élethelyzetben el kell végeznie.
A párom a megmondhatója, hogy ritka pillanat az amikor hajlandó vagyok kikapcsolni a telefonomat, Szerencsémre olyan társra leltem, aki nagy belátással elfogad mindent ami a munkámmal kapcsolatos.

Van-e akkor egyáltalán, ami mégis kikapcsol?

A legkedvesebb hobbim immáron 23 éve a motorozás, és egyre inkább az az idő, amelyet családom körében békében töltehetek. Ez az a tevékenység, illetve program, amelyek képes energiával feltölteni a mindennapokra.
A színház mellett szeretem azt az élőszínházat is ahol színész minden férfi és nő. Közel, s távol szeretek eljárni más települések falunapjaira és közmeghallgatásaira, hogy minél inkább megértsem és átlássam a helyi társadalmak működésének elvi és gyakorlati alapjait, mozgatórugóit. Ez is egy örök tanulási folyamat.
Motoros túráimon szeretek a helyi emberek között elvegyülni és elbeszélgetni velük a világ dolgairól. Egy ilyen istentudja honnnanjött és hovámegy vándornak sokszor könnyebben megnyílnak az emberek, mint saját szomszédjuknak.

A jövődet, hogy képzeled el, esetleg van „bé”terved arra az esetre, ha nem választanának újra?

A település jövője és a saját jövőm gondolataimban ma egy. Nem tudom elképzelni, hogy mást csináljak. Ha most ilyeneken törném a fejem, akkor az a munkámtól venné el az energiát.

Végezetül neked mi volna az a három szó amelyeket a címerpajzsodra írnál?

Hit, tisztesség és emberség.